Mindenszentek előestéjének négy bűvös növénye

Boszorkányos növények – négy hátborzongató különlegesség. Ördögszarvak, kísérteties babaszemek, csipkés lampionok és a boszorkányok legendás növénye. A természet néha különösebb dolgokat alkot, mint az emberi fantázia.

Halloweenkor rendszerint a faragott töklámpások jutnak eszünkbe. Pedig a növényvilág sokkal meghökkentőbb formákat is tartogat. Vannak termések, amelyek ördögszarvra hasonlítanak, mások apró, világító lampionokat idéznek, vagy éppen olyanok, mintha valaki porcelánbabaszemeket akasztott volna a növény szárára.

A halloweenes növényi különlegességekhez nem is kell természetfeletti magyarázat. A furcsa formáknak rendszerint nagyon is gyakorlati szerepük van: segítik a magvak terjedését, védik az érő termést, vagy éppen távol tartják az ellenségeket. Más növények pedig mérgező hatóanyagaik miatt váltak a babonák és a boszorkánytörténetek szereplőivé.

Négy ilyen különleges növényt mutatunk be. Nem a Halloween hagyományos kellékei, de különös megjelenésük és történetük miatt méltó helyük lenne egy képzeletbeli boszorkánykertben.

Zergeszarv – az ördög karma, amely utazni akar

A zergeszarv (Proboscidea louisianica) termése első pillantásra inkább valamilyen különös állat maradványának látszik, mint növényi képződménynek. A fiatal termés zöld, húsos, megnyúlt és hajlott csőrben végződik. Érés közben azonban kiszárad, megfeketedik, kemény fala felhasad, és két hosszú, visszahajló szarvat formáz. Innen ered angol neve, a devil’s claw, vagyis ördögkarom.

A különös szarvaknak fontos feladatuk van: beleakadhatnak a nagyobb állatok patájába, lábába, így segítve a magvak terjedését. A termés belső, megfásodott rétegének rostjai sajátos elrendeződésük révén egyszerre biztosítanak szilárdságot és rugalmasságot. Ezt a különleges felépítést német kutatók is vizsgálták, eredményeiket 2014-ben az American Journal of Botany folyóiratban közölték.

Az Észak-Amerikában honos, egynyári növény a martíniafélék (Martyniaceae) családjába tartozik. Nagy, halványlilás, tölcséres virágai is mutatósak, leveleit és szárát pedig ragacsos mirigyszőrök borítják. Ezek kisebb rovarokat is foglyul ejthetnek, ám a zergeszarv nem tekinthető valódi húsevő növénynek. A rovarok csapdába ejtése ugyanis önmagában nem bizonyítja, hogy a növény tápanyagokat is vesz fel belőlük.

Érdekesség, hogy fiatal, még puha terméseit Észak-Amerikában helyenként savanyúságként készítik el, az uborkához hasonlóan.

Magyarországon különleges egynyári dísznövényként nevelhető. Meleg, napos fekvést és jó vízáteresztő talajt kíván. Magját tavasszal, a talaj felmelegedése után vethetjük, vagy előnevelt palántáját a fagyveszély elmúltával ültethetjük ki. Terméseinek beéréséhez hosszú, meleg nyár szükséges.

Az érett, fás termések szárazvirág-kompozíciókban és halloweenes asztaldíszekben is felhasználhatók. Különös, már-már félelmetes formájuk minden bizonnyal magára vonja a figyelmet.

Lampionvirág – amikor a lámpásból pókháló lesz

A lampionvirág (Alkekengi officinarum, korábbi nevén Physalis alkekengi) mintha egyenesen Halloweenre készülődne. Ősszel apró, narancsvörös lampionokkal díszíti magát, amelyek a faragott töklámpásokra emlékeztetnek. Nem véletlen, hogy az angol nyelvű kertészeti ajánlókban a halloweenes dekorációk növényei között is szerepel.

A burgonyafélék (Solanaceae)  családjába tartozó évelő nyáron még meglehetősen szerény külsejű. Apró, fehéres virágai kevés figyelmet keltenek. Az elvirágzás után azonban különös átalakulás kezdődik: a csészelevelek tovább növekednek, összezáródnak, felfúvódnak, és körülölelik a fejlődő bogyót. A látványos lampion tehát nem maga a termés, hanem az azt védő, megnagyobbodott virágcsésze.

A legmeghökkentőbb változás még hátravan. Az időjárás hatására a lampion puhább szövetei fokozatosan lebomolhatnak, miközben finom, vörös erezete megmarad, amelynek közepén továbbra is ott függ a piros bogyó. Mintha az apró töklámpásból egyetlen ősz alatt kísérteties halloweeni dísz születne.

A különös termésnek természetesen biológiai szerepe is van. A felfúvódott csésze védi a fejlődő termést, és sajátos mikroklímát alakíthat ki körülötte. A lampionszerű csésze kialakulását és működését növényfejlődéstani kutatásokban is vizsgálták.

A lampionvirág napos vagy félárnyékos helyen, jó vízáteresztő talajban fejlődik. Föld alatti tarackjaival azonban gyorsan terjeszkedhet, ezért kisebb kertekben célszerű kordában tartani. A narancssárga lampionos hajtások szárítva is tartós díszek, míg a természetesen csipkéssé vált burkok különösen finom, törékeny dekorációk.

A növényt egykor a népi gyógyászatban is alkalmazták, ám fogyasztásával óvatosnak kell lenni. A teljesen érett bogyót egyes szakforrások ehetőnek tekintik, de az éretlen termés és a növény más részei mérgezők. Dísznövényként kezeljük, és ne keverjük össze az ehető perui földicseresznyével.

A lampionvirág tehát kétszer is meglepetést szerez: először ragyogó őszi lámpásaival, majd azok pókhálószerű maradványaival. Ennél találóbb növényi halloweenes dekorációt nehéz elképzelni.

Fehér békabogyó – a növény, amely visszanéz rád

Az észak-amerikai erdőkben honos fehér békabogyó (Actaea pachypoda) akár egy különös mese díszlete is lehetne. Nyár végére hosszú, vaskos, élénkpiros terméskocsányain fehér bogyók sorakoznak. Mindegyik termés csúcsán feltűnő, sötét folt látható, amitől a bogyók apró, mozdulatlan szemeknek tűnnek.

Az angol nyelvterületen ezért nevezik doll’s eyes-nak, vagyis babaszemeknek.

A hatás még különösebb, ha közelről nézzük: a piros kocsányok szinte világítanak a fehér termések között, a sötét foltok pedig azt az érzést keltik, mintha a növény valóban visszanézne ránk.

A fehér békabogyó a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, lágyszárú évelő. Tavasszal hozza apró, fehér virágait, amelyek virágzatokba rendeződnek. Termései nyáron fejlődnek ki, és ősszel is díszíthetik a növényt.

Természetes élőhelye az észak-amerikai lombos erdők árnyékos, humuszban gazdag talaja. Hasonló körülmények között kertben is nevelhető: félárnyékot vagy árnyékot, jó vízáteresztő, de egyenletesen nyirkos talajt kíván. Kedvező helyen hosszú életű évelő lehet.

Érdekes módon a terméseket egyes madarak elfogyasztják, és ezzel hozzájárulnak a magok terjesztéséhez. Ami azonban a madarak számára táplálék lehet, az az emberre veszélyes.

A fehér békabogyó minden része mérgező, különösen a termése és a gyökere. A bogyók megtévesztő, szinte játékos külseje ezért különösen veszélyes lehet gyermekek számára.

Magyarországon is él a növénynek rokona, a fekete békabogyó (Actaea spicata). Árnyas, üde lombos erdőkben, szurdokerdőkben találkozhatunk vele. Termései a fehér békabogyóéval ellentétben fényes feketék, és ugyancsak mérgezők.

A két növény rokonsága jól mutatja, hogy ugyanazon nemzetség fajai milyen eltérő megjelenésű terméseket hozhatnak.

A fehér békabogyó kétségtelenül egyike a legkülönösebb árnyéki dísznövényeknek, de gyermekek vagy háziállatok által látogatott kertbe nem ajánlott ültetni. Látványát inkább botanikus kertekben vagy fényképeken csodáljuk meg.

Nadragulya – a boszorkányok legendás növénye

A nadragulya (Atropa belladonna) nemcsak külsejével, hanem történetével is helyet érdemelne egy boszorkánykertben. Kevés európai növényhez kapcsolódik annyi félelmetes történet, mint ehhez a burgonyafélék családjába tartozó, erősen mérgező évelőhöz.

A nadragulya Magyarországon is honos. Erdőszéleken, ritkás lombos erdőkben, erdei vágásokban és más bolygatott termőhelyeken fordul elő. Akár másfél méter magasra is megnőhet. Barnásibolya, harang alakú virágai nem különösebben feltűnők, ám később fényes, fekete bogyókat érlel, amelyek kifejezetten csábítónak tűnhetnek.

A termések azonban súlyosan mérgezők. A nadragulya atropint, hioszciamint és szkopolamint is tartalmazó, tropánalkaloidokban gazdag növény. Ezek az anyagok az idegrendszer meghatározott ingerületátviteli folyamatait gátolják. Hatásukra kitágulhat a pupilla, kiszáradhat a száj, felgyorsulhat a szívverés, és súlyos mérgezés esetén zavartság, hallucinációk, görcsök, akár életveszélyes állapot alakulhat ki.

A növény neve különös ellentmondást rejt. A belladonna olaszul „szép asszonyt” jelent. A történeti hagyomány szerint a növényből készített kivonattal egykor a pupillát tágították ki, mert a nagy, sötét pupillát vonzónak tartották. Ma már tudjuk, hogy ez rendkívül veszélyes gyakorlat volt.

A nemzetségnév még baljósabb eredetű. Atroposz a görög mitológia három sorsistennőjének egyike, akinek feladata az emberi élet fonalának elvágása volt. A tudományos név így egyszerre utal a szépségre és a halálra.

De hogyan került a nadragulya a boszorkányok világába?

A középkori és kora újkori európai történetekben gyakran szerepelnek olyan kenőcsök és varázsszerek, amelyekről azt tartották, hogy használójuk képes tőlük repülni, szellemekkel találkozni vagy más világokba jutni. A nadragulya, a beléndek és a mandragóra hatóanyagai valóban előidézhetnek súlyos tudatzavart és valóságosnak érzékelt hallucinációkat.

A történészek azonban nem értenek mindenben egyet abban, hogy a boszorkánykenőcsökről fennmaradt beszámolók mennyiben tükröznek valós növényhasználatot, és mennyiben származnak babonákból, irodalmi történetekből vagy a boszorkányperek világából.

A növény hatóanyagainak orvosi jelentősége viszont vitathatatlan. Az atropint ma is alkalmazzák például bizonyos szívritmuszavarok kezelésében és egyes mérgezések ellenszereként, pontosan meghatározott adagokban.

A nadragulya tehát egyszerre gyógyszerészeti szempontból értékes növény és súlyos mérgezések lehetséges forrása. A gyógyszerként felhasznált, tisztított hatóanyag és a vadon termő növény fogyasztása között óriási a különbség. A növény semmilyen része nem alkalmas házi gyógyászati kísérletezésre.

Mitől ilyen különösek ezek a növények?

A zergeszarv horgos termése az állatok segítségével terjeszti a magokat. A lampionvirág felfúvódó csészéje az érő bogyót veszi körül, majd áttetsző hálóvá alakulhat. A fehér békabogyó feltűnő termései a magokat terjesztő madarak számára is láthatók, a nadragulya pedig mérgező vegyületekkel védekezik.

Amit mi hátborzongatónak vagy varázslatosnak látunk, az a növények számára a túlélés és a szaporodás eszköze.

Ettől persze még nyugodtan gyönyörködhetünk a különös formákban. Csak ne feledjük, hogy a látványos termések nem feltétlenül ártalmatlanok, és a boszorkánykert legszebb növényei között is akad olyan, amelyet jobb csupán megfigyelni.

Vajon milyen más növények illenének még egy boszorkánykertbe? A természet bizonyára tartogat további meglepetéseket.